MUNKARUHA WEBÁRUHÁZ
Munkaruha webshop
   Ön itt jár a webáruházban: » Munkaruha Webáruház Katalógus
A védőkesztyűk jelölése bővebb
A hő ártalmak ellen védő kesztyűk vizsgálati módszereit, követelményeit, teljesítményszintjeit és a kesztyűk megjelölésére vonatkozó előírásokat az MSZ EN 407 szabvány tartalmazza, más egyéb szabványok előírásaira is hivatkozva. Természetesen ezeken kívül az MSZ EN 420, és az MSZ EN 388 szabványok követelményeinek ugyanúgy megfelelnek. A védőkesztyűk termikus védelmi képességeit, megfelelőségét a következő tulajdonságok vizsgálatával és a kapott eredmények teljesítményszintbe történő besorolásával határozzuk meg. Az egyik ilyen tulajdonság az égési viselkedés, mely során azt vizsgálják, hogy 15 másodperces égetési időtartam után mekkora a kesztyű után lángolási illetve után izzási időtartama, melynek során a varratok nem válhatnak szét. A vizsgálat az ISO 6941 szabvány szerint kell elvégezni, az MSZ EN 407 szabvány szerinti módosításokkal.
Az anyagon keresztüli kontakthőátadás meghatározása az egyik leggyakoribb tulajdonság vizsgálat, aminek az eredményéből megtudjuk, hogy adott küszöbidő alatt a kesztyű belső felülethőmérséklete hány foknál emelkedik 10 °C- kal. A vizsgálat az MSZ EN 702 szabvány alapján történik. Az átadott hő értékének megismerése nagyon fontos szerepet játszik a védőkesztyű védelmi képességének meghatározásában, hiszen előfordulhat egy bélés nélküli hőálló kesztyű esetén, hogy láng hatására a védőkesztyű anyaga nem károsodik, de a használó keze sérüléseket szenved a kesztyűben. Az MSZ EN 376: 95 szabvány szerint meghatározott hőátadási index (HTI) azt jelöli, hogy a kesztyű belső hőmérséklete hány másodperc alatt emelkedik 24 °C– kal. A sugárzó hővel szembeni hő átbocsátási tulajdonság meghatározásában az MSZ EN 366 és az MSZ EN 407 szabványok előírásai alkalmazandók. A vizsgálatnál alkalmazott hő áramsűrűség 20 kW/m2, vagyis az adott kesztyű ekkora sugárzó hőhatás ellen a jelzett ideig biztosít védelmet.
A következő két tulajdonság az olvadt fémek hatására utal:
az egyik az olvadt fém kismértékű fröcskölése, melynek során azt határozza meg az MSZ EN 348: 1997 szabvány alapján elvégzett vizsgálat, hogy hány olvadt fém cseppecske idéz elő 40°C hőmérsékletnövekedést.
A másik a nagy mennyiségű olvadt fém hatása a védőkesztyűre, melynek során a vasolvadék cseppek számából úgy határozzák meg a védelmi képességet, hogy mekkora az a vasolvadék mennyiség, ami még nem okoz semminemű változást a kesztyű külső felületén.
A vizsgálatot szabályzó MSZ EN 373 szabvány előírásait az MSZ EN 407: 1995 szabvány megváltoztatja.
Természetesen a hő ártalom elleni védelemre utaló tűzjel mellett a felsorolt teljesítmény szinteket jelölő számokat is, hasonlóan a mechanikai védelmi képességek jelöléséhez fel kell tüntetni a kesztyűn a következő sorrendben:
Égési tulajdonságok
Kontakt hő
Sugárzó hő
Olvadt fém kismértékű fröcskölése
Nagy mennyiségű olvadt fém fröcskölése
Az X azt jelöli, hogy az adott kockázatra a kesztyűt nem vizsgálták
Vissza